Címlap


Határtalanul fogalmazás-Balázs Dávid

2017 június másodikán indultunk el Erdélybe reggel 8 órakor Az út hosszú és fárasztó volt.

 

Az első megállás Nagyváradon volt, ahol körbenéztünk a sétáló utcán és átváltottuk a költőpénzt. Ezután elmentünk a székesegyházhoz, ahol megnéztük a benne lévő kis múze-umot és kialakítását. Következő állomás a Királyhágón át vezetett Csucsához, ahol megnéztük az egykori Boncza-kastélyt és az Ady-emlékházat. Ezután elindultunk Kalotaszentkirályra, ahol 2 napig a szállásunk volt. Vacsora után az erdélyi gyerekekkel fociztunk amit jól meg-figyeltünk, hogy ők jól játszanak. Ennek eredménye az lett, hogy kikaptunk.

A második napon egy nyugalmasabb nap várt ránk, hisz reggeli után elmentünk egy rendhagyó irodalomórára az Ady Endre Általános Iskolába. Az ott dolgozó magyartanár elvezetett minket egy Ady-emlékszobához is, ahol Ady életútja is megtalálható volt. Délután elindultunk a Rekiceli vízeséshez, amihez 5 km gyalogút vezetett felfele és lefele. Megérte az a sok gyaloglás, hisz a vízesés tényleg szép volt. A vízesés után elindultunk a víztározóhoz, ahol hajdanán magyar települések voltak. Este újra fociztunk az ottani gyerekekkel, de akkor már játszott Emese néni és Gabi bácsi is. Ismét kikaptunk, de jót szórakoztunk. A napot egy Bajnokok Ligája Döntővel zártuk, amit az ottani TV-n néztünk meg.

A harmadik nap kemény volt hisz elhagytuk Kalotaszentkirályt és elindultunk a másik szállásunkra, ami Torockón volt, de közte megálltunk pár helyen, és még misén is voltunk. Először Kolozsváron álltunk meg, ahol megnéztük a Mátyás-szobrot és közben egy kis történelmet hallgattunk. Ezután a Szent Mihály-templomba mentünk be, ami ott volt mellette, ahol egy magyar nyelvű mise végét is meghallgattuk. Ezután elmentünk és megnéztük Mátyás  szülőházát. Az utunk tovább Tordához vezetett, ahol legelőször a sóbányát néztük meg, melynek fala tényleg sós volt. A sok lépcsőzés után megláttuk az alján lévő játszóparkot, ami lenyűgöző volt. Ebéd után elindultunk a Tordai-hasadékhoz, ahol a bátrabbak végigmentek a hasadék azon részén amely ki volt jelölve túrázásra. Utolsó utunk ezen a napon Torockóra vezetett, ahol a szállásunk is volt. Már távolról láttuk az óriási Székelykövet. Itt külön szállás volt, a fiúké a központban, míg a lányoké majdcsak a falu végén.

A negyedik napon Gyulafehérvárra indultunk, ahol megnéztük a Szent Mihály székesegyházat. Ott volt a sírja például Hunyadi Jánosnak és Lászlónak is. Megnéztük a tér hatalmas kapuját is, amely eszméletlenül szép volt. Ezután a város sétálóutcát jártuk körbe, ami nem volt kicsi. Délután a Székelykövet céloztuk meg, de egy vihar elintézte, hogy ne menjünk mászni, de megoldottuk, hisz összegyűltünk csoportokban és társasoztunk vagy valamit játszottunk. Az este folyamán pedig felfedeztük a települést.

Az utolsó nap elindultunk haza, de közben megálltunk Vajdahunyadon, Déván és Aradon. Vajdahunyadon a Hunyadi család várát néztük meg, ahol megfigyeltük hogyan éltek egy ilyen várban, milyen volt egy katona felszerelése, milyen kínzóeszközök voltak és még sok más. Ezután elindultunk Dévára, ahol a dévai várat néztük meg. Kőmíves Kelemen valahogy rosszul falazta be az asszonyt, hisz nem találtuk meg, de a kilátás gyönyörű volt. Ezután Aradra mentünk, ahol megkoszorúztuk a 13 aradi vértanú emlékművét. Nagyot nézett mindenki, mikor megláttuk, hogy az emlékművet körbe-körbe focipályával és egyéb pályákkal rejtették el.  Az utunk innen már haza vezetett és este 10 óra körül értünk Szeghalomra.

Nekem a kedvenc helyem Déva volt, mert a kilátás eszméletlen volt, rá lehetett látni az egész városra. Összesítve nagyon jó kirándulás volt, és ha lehetne, akkor elmennék újra!

 

 

 

Balázs Dávid 7. c